Esernyős banán

2010. június 29.

Komlós Tibor mérlegképes könyvelő igen nyugtalanul aludt ma. A szereplők aggódva rohangáltak álmában, és esernyős banánokat dobáltak be minden ajtón, ő pedig azon aggódott, hogy a külföldiek biztosan nem értik, mi történik itt. Ezért az álma egy idő után feliratozva folytatódott, majd idővel egy jeltolmács bukkant fel, hogy a siketek is felfogják az eseményeket. Általánosságban elmondható, hogy semmi értelme nem volt az álomnak, viszont rendkívül zaklatott hangulatban telt.

Reggel felébredve Tibor persze tudta, miért aludt ilyen zavartan. Egy esti televíziós riportműsorban a rablókról volt szó, hogy milyen egyszerűen tudnak autókat és lakásokat feltörni. Nyilatkoztak biztosítási kárfelmérők, lakatosok és zármesterek, valamint egy anonim betörő is, és közös véleményük alapján nem létezik biztos védelem. Tibort ez felettébb nyugtalanná tette.

Ezért hát fogta magát, odament kertes kis házának bejáratához, és az ajtót egyszerűen kiszedte a helyéről. Hátravitte a fészerbe, és munkába indult.

Két nappal később Tóvári Gábor megélhetési betörő a késő esti órákban bukkant fel ott. Már előre felkészült, hogyan fog betörni Komlós Tibor lakásába. Elővette a megfelelő eszközöket, mellyel a bejárat zárja egy pillanat alatt kinyitható, és halk léptekkel megközelítette az ingatlant. Ott vette csak észre, hogy az ajtó zárastul-mindenestül hiányzik.
Gábor itt megtorpant. Az álkulcsait nézte egy ideig, majd megint a hiányzó ajtót. Teljes tanácstalanság lett úrrá rajta, majd annyit mondott: „naneeee...”, és gyorsan eliszkolt a helyszínről.

Komlós Tibor nem rakta vissza az ajtót, mégsem törtek be hozzá soha.

Hét betű

2010. június 25.

Ippon Kobayashi immár hét éve dolgozott a Yamatoshiko cigarettagyártó-vállalatnál, és úgy tervezte, hogy rendes japánhoz méltóan innen is fog nyugdíjba menni. Az addig hátralévő 35 évet kellene már csak valami értelmessel eltölteni.
– Harakiri, cunami, kamikaze, banzáj! – mondta egy szép napon, majd feltalálta a keresztrejtvény-cigarettát.

– Német karmester, hét betű – szólt a cigarettásdoboz pár hónappal később.
– Spierdelej kurwa! – válaszolta erre Jan Kowalczyk lengyel lignitbányász akkurátusan. – Adj már egy cigarettát, az isten verjen meg!
– Rossz válasz – mondta a doboz, és nem nyílt ki.
Másnap Jan átszokott a rágógumira. Így fordulhatott elő, hogy két héttel később a sújtólég egy gondatlanul égve hagyott cigaretta miatt nem robbant rá a lignitbányára, maga alá temetve több mint száz ott tartózkodó munkást.

Ippon Kobayashi 35 év múlva a Yamatoshiko cigarettagyártó-vállalattól ment nyugdíjba. Csak halála után, a mennyországban tudta meg, hogy ő a lengyel bányászok védőangyala.

Balaton

2010. június 21.

Robi belépett nagyszülei konyhábája, és körülnézett. Nagypapa egy hintaszékben ücsörgött, lassan pipázgatott, és egy régi könyvet olvasott közben. Nagymama pedig az ablakpárkányon pihenő muskátlikat locsolta épp.
– Merre találok egy konzervnyitót? – kérdezte Robi Nagymamát.
– A konyhaszekrényben hátul.

Nagypapa kifújta a pipafüstöt, és gyönyörködött a fordozódó ködben.
– Halkítsd le a rádiót egy kicsit, kérlek –mondta, miután a lehelletnyi gomoly teljesen szertefoszlott.

Robi lehalkította a rádiót, és kinyitotta a konyhaszekrényt. Végignézte a polcokat, kotorászott a konzervnyitó után. A harmadik polcon lelt rá, és egy régi fényképet is talált mellette.
A fényképen Nagypapa és Nagymama voltak. Egy régi Pannónia motoron ültek ketten egymás mögött. Nagypapán bőrkabát volt, Nagymamán térdig érő szoknya, háttérben a Balaton víztükre látszott. Fiatalok voltak, húsz évesek talán.

Robi a bőrkabátja zsebébe tette a fényképet. Végignézett a kis konyhán, majd kiment a ház elé, ahol barátai vártak már rá. Mindannyian felültek a motorukra, és elindultak a Balaton felé.