Gyalog sincs messze

2010. október 25.

Bármely világvárosban előfordul, hogy a tömegközlekedés egyes szakaszai rövid időre felújításra szorulnak. Ilyenkor a tisztelt utazóközönséget a megváltozott menetrendről tájékoztatni ildomos. A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság alvállalkozójaként T. Nagy János feladata volt, hogy a módosított menetrendtáblákat elkészítse.

Mikor a 47-es villamos (melynek végállomása a Deák Ferenc téren található) pályamunkálatok miatt csak az Astoriáig tudott közlekedni, János a céges előírásoknak megfelelően írta fel az új táblára a következő szöveget: „A villamosok az Astoriáig közlekednek. Az Astoriától a Deák Ferenc térig a 9-es/109-es autóbusszal vagy M2-es metróval lehet utazni.”

Ezután picinykét leült, és az elkészült művet nézte. Komolyan gondolkodóba esett. Nincs az olyan távol, hogy két buszt és egy metrót is ajánlani kellene. Tulajdonképpen három percnyi járóföld. Így némi tétovázás után a következő mondattal egészítette ki a táblát: „De igazából gyalog sincs messze.”

Várhalmi Tibor a Deák térre igyekezett, és a villamoson olvasott információn felbuzdulva az Astoriától inkább gyalog tette meg az út befejező részét. Útja során a Dob utcánál ismerkedett meg Jelesfay Ildikóval, későbbi feleségével. Kettőjük unokája lett Dr. Várhalmi György, a rákos daganatok ellenszerének tulajdonképpeni feltalálója, milliók életének megmentője, kinek bronzszobrát a Városligetben néhány évtized múlva magunk is megcsodálhatjuk majd.

Mindannyian jobban tennénk, ha többet járnánk gyalog.