Péklift

2009. február 28.

– Olyan gyönyörű hétfő van, hogy az már szinte kedd! – gondolta magában Márton, a jeti, mikor hosszú téli álma végén kitekintett szobája apró ablakán. Az ágya végében szendesen szunyókált még Berci macska, de ahogy gazdája lassan felült, ő is felébredt, nyújtózott egyet, majd lehuppant a szőnyegre.

Márton jeti nagyon álmos volt. A szemüvegét kereste az éjjeliszekrényen, aztán a széken és az asztalon. Véletlenül lelökte az ottfelejtett kalapácsot, amely ráesett Berci macskára, de Berci macska nem halt meg.

Miután a szemüveg meglett, Márton jeti levetette lila csíkos pizsamáját, és felhúzta a tavaszi ingét. Ezután a papucsot indult megkeresni, közben akaratlanul rálépett Berci macskára, de Berci macska nem halt meg.

– Ideje felmennünk körülnézni, ugye, Berci? Az tavasz mégsem olyan szép idebenn, a hegy gyomrában – állapította meg Márton jeti. Ásított egyet, majd belépett a liftbe. Ezután megnyomta az „F” betűs gombot (ez a földszintet jelenti, de itt ahhoz felfelé kell menni), majd a csokornyakkendőt ábrázoló gombot is, ez jelenti a liftajtó becsukását. De a felvonó nem indult el. Ehelyett olyasmi történt, amire Márton jeti egyáltalán nem számított.

– Jó reggelt kívánok – mondta egy hang. – Ármin vagyok, a péklift. Kérem, közölje velem célpontját.

Márton jeti nagyon fáradt volt még ehhez. Hozzávetőlegesen öt perc alatt sikerült eljütni tíz százalékos feldolgozottságig, majd mégegyszer megnyomta az „F” és a csokornyakkendő gombokat.

– Kérem, közölje velem, Árminnal, aki péklift vagyok, a célpontját – hangzott el a felszólítás ismét.
– Főccint – mondotta végül Márton jeti.
A liftajtó becsukódott, és odacsukta szegény Berci macska fejét is, de Berci macska nem halt meg.

– Ön pék? -- kérdezte a lift
– Egyáltalán nem vagyok pék.
– Akkor sajnálom, de nem vihetem sehová. Én péklift vagyok. Kérem, szálljon ki – szólt a felszólítás, majd a liftajtó ismét kinyílt.
– Ősz végén még nem voltál péklift.
– Azóta továbbképeztem magam. Több lábon kell állni a mai világban. Viszontlátásra! – a lift ellentmondjást nem tűrőként hangzott.

Márton a tettek jetije volt. Kiszállt a liftből, és előkereste régi körfűrészét, azután visszment, és kinyitotta a vezérlőpanelt. Ott kettőt suhintott a szerszámmal, átvágta az összes fölösleges vezetéket, véletlenül azonban Berci macskát is is kettőbe nyiszatolta harántirányban, de Berci macska nem halt meg.
– Vigyázni kell a tanulással – foglalta össze a történteket Márton jeti, majd Berci macskával együtt felmentek a földszintre, ahol millió virággal fogadta őket a tavasz.