blog

Az elefánt nem felejt

2009. január 18.

<jimmi> te öccs
<Petike> na
<jimmi> emlékszel arra a gyümölcskocsonyára, amit nagymama vett régen nekünk mindig?
<Petike> nem igazán
<jimmi> ilyen piros volt
<jimmi> sima gyümölcskocsonya
<jimmi> és mindig el kellett felezni
<Petike> ja vágom
<jimmi> na, pont olyat még mindig lehet kapni a boltban, ma láttam
<jimmi> vettem is egyet
<jimmi> meg is csináltam
<jimmi> és az egészet ÉN ESZEM MEG EGYEDÜL HA-HA-HA!!!

E-my (2009.1.21 11:37)

igazi testvér... :)
Büszke vagyok Rád!

rózsaszínkupakodanyomó (2009.1.27 05:00)

:) jimmi: érdekes az írásod. ezek csak úgy jönnek ki a fejedből gondolom. de megtervezed vagy csak valóban úgy jön magától? nagyon jók, de azért néha megárt :)

borsi (2009.2.5 09:38)

:) - ez jó. :)

borsi (2009.2.28 12:41)

eltűntél, jimmi. azért jól vagy? :)

Jimmi (2009.2.28 18:26)

r.k.ny.: általában UML diagramok segítségével tervezem meg az írásaimat, amelyet azután Pert-módszerrel validálok, majd az ISO szabványosítási szervezet segítségével (iparági szereplőket is bevonva) véglegesítjük a blogbejegyzést. :)
borsi: köszönöm az aggódást, nincs semmi baj, azok ott nem a beleim. :)

rózsaszínkupakodanyomó (2009.3.3 20:07)

Jimmi: kb. ilyen válaszra számítottam:)

Új hozzászólás

A galambnak meg kell halnia

2009. január 12.

A téli kenderike leginkább párzási szokásaiban különbözik a sisegő füzikétől: míg a szopottvörös tollazatú kenderike körbetáncolja a szelvényes szerkezetű nőstényt, addig a füzike (a madárvilágban egyedülálló módon) mélyen a párja szemébe néz, mintha csak azt mondaná, „mindannyian apró, vaníliás croissant-ok vagyunk az élet végeláthatatlan villásreggelijén”.

– Hm. Hát, gratulálok, a Kis Madárhatározó új revíziója igazán egyedire sikerült.
– Köszönöm, köszönöm... Azt hiszem, munkatársaim nevében is mondhatom, hogy Madártani Intézetnél mindent megtettünk az új kiadás magas színvonala érdekében.
– ...Azonban fel kell, hogy hívjam a figyelmét arra, hogy itt a kiadónál megjelentek egyes szkeptikus hangok az Önök irodalmi eszközeivel kapcsolatban.
– A célunk az volt, hogy közel hozzuk az emberekhez a ornitológia csodálatos tudományát!
– Ebben nem is kételkedem. Azoban nézzünk pár példát! Itt egy részlet a pinty szócikkéből: „Tudta Ön, hogy már Mátyás király korában is voltak pintyek?”
– Sajnálom, a pintyek tulajdonképpen borzasztó unalmas madarak, nehéz róluk érdekességeket írni. A másik lehetséges mondatunk a „Tudta-e Ön, hogy a pinty keresztben hosszabb, mint amennyire széles hosszában?”, de ezt leszavaztuk.
– Értem. De a kakukk szócikkét is sokan kritizálták... megkeresem... itt is van: „Te alávaló szemét, te más fészkébe tojó kommunista köcsög, te vagy a legnagyobb rohadék az egész ornitológiában!”, ezt igazán nem kellett volna.
– A kakukkot, kérem, ne említse. Minden tisztességes, madártannal foglalkozó tudósnak ökölbe rándul a keze a kakukktól...
– Sajnálom, de ezt a kiadványt kisgyermekek is olvasni fogják. Ezért nem engedélyezhetem például, hogy a pelikánt mániákus szexőrülként mutassa be, vagy hogy a szürkegalambról ezt a véres fényképet tegyük közzé.
– A galambnak meg kell halnia.
– Miért?
– A galambnak meg kell halnia.
– ...Rendben. Szóval sajnos ezen okok miatt vissza kell utasítanom a kiadványt. Kérem, hogy változtassák meg ezeket.
– A többi maradhat?
– A varjú fényképéről a meztelen kamionsofőrt le kellene montírozni. Amúgy jó.
– Köszönöm. Viszontlátásra.

Mestahh (2009.1.12 22:57)

Az összes galambnak meg kell halnia. Lécci.

lelkecske (2009.1.13 00:52)

"Láttam már május, klapi-klapp
Végigrepültek, klapi-klapp
Egészen a tóig, klapi-klapp
És vissza repültek..."

lacci (2009.1.19 23:58)

A GALAMBNAK MEG KELL....
prrr.

Új hozzászólás