2008. január 31.

Fejlesztőeszközök a gyakorlatban

Kacat

2008. január 26.

Lábát lógatta egy törött szárnyú angyal a fogyó hold peremén ülve, s közben szomorú szemmel bámult maga elé. „Magányos kis kacat a szívem”, gondolta magában. Verset írt volna ebből a sorból, de ekkora bánatra sajnos nem rímel semmi.

Elővette hát fuvoláját, és eljátszotta a dalt, amely arról szól, hogy ami csak a világon létezik, azt ő már mind elvesztette, vagy meg sem találta soha. A dallam selyemfonalai beszőtték a fekete eget, s a csillagok vigasztalóan gyűltek a fogyó hold udvara köré.

„Magányos kis kacat a szívem”, gondolta ismét, s leírta ezt egy tengerkék papírra. Abból repülőt hajtogatott, és a föld felé röpítette. Lassú, kanyargós íveken szállt alá, míg végül eltűnt a felhők alatt. Remélem, valaki egyszer megtalálja.

Gömb Alakú Nyulak

2008. január 22.

Kerek erdő közepében, sűrű fűvel benőtt tisztáson tartotta meg aktuális gyűlését a Gömb Alakú Nyulak A Terrorizmus Ellen szervezet. Az összegyűlt gömbnyulakat a három elnök köszöntötte: Gömb Péter (”Gömbi”), Gömb András (”Gömbi”) és Gömb József (”Gombóc”). Ezután Gömb Tibor (”Gömbi”) szólalt fel, aki egy frissen készített felmérés eredményeit ismertette, amely a terrorizmus répatermelésre gyakorolt negatív hatásaival foglalkozott. Ezután együtt megemlékeztek a terrortámadások áldozatává vált gömb alakú nyulakról, majd szavazást tartottak, hogy a szervezet álláspontját újfent eldöntsék. Eszerint (15 „igen” és egy „tartózkodom” szavazattal) a Gömb Alakú Nyulak A Terrorizmus Ellen szervezet továbbra is elhatárolódik a terrorizmus minden fajtájától. Az erről készített hirdetményt ki is szándékozták szögelni a százéves tölgyfára. Hogy megértsük, miért nem volt ez olyan egyszerű dolog, meg kell értenünk pár dolgot a gömb alakú nyulakkal kapcsolatban.

A fenti sematikus ábra a gömbnyulak főbb jellemvonásait ábrázolja. A kép elölnézeti, axonometrikus ábrázolásmódja sajnos nem teszi lehetővé, hogy a bolyhos nyuszifarkincáról bármilyen következtetést levonhassunk, azonban már-már előrevetíti a nyulak hirdetmény-kiszögelési képességeit.

Ezen az ábrán egyértelmű tanulságként tárulnak elénk a gömb alakú nyulak kalapácsmegmarkolási képességeinek korlátai. Jól látható, hogy a kalapács mintegy érintőleges viszonyban van a nyúlmanccsal, majd ezután a szaggatott vonal mentén a talajszintre fog gravitálni. Ez önmagában nem lenne egy rossz végeredmény, ha mondjuk a földre kellene kiszögelni valamit, de nem. A megoldás: több gömbnyúl egyidejű használata. Azonban egy önmagára valamit is adó mérnökember semmiből sem áll neki többet használni, amíg nem ismeri meg az adott dolog kapcsolási rajzát.

Ezen ábra segítségével könnyen kaszkádosítunk gömb alakú nyulakat. A bolyhos nyuszifarkincára (amely, mint említettem volt, nem fért rá a képre) hálózati feszültséget köthetünk egy műveleti erősítővel, amennyiben nagyobb nyúlteljesítményre van szükségünk. Elérkeztünk hát arra a pontra, amikor megtudhatjuk, hogyan tudnak ezek a végtelenül jószándékú teremtmények kalapácsolni:

Gömb Flóra (”Gombóc”) és Gömb Aranka (”Gömbi”) kiszögelték hát a hirdetményt a százéves tölgyfára, majd közösen elindult a nyúlsereg vaníliás fagylaltot enni. Azonban a tölcsérből fagyinyalás művelete talán még a kalapácsolásnál is bonyolultabb egy gömbnyúl számára, ennek kidolgozását azonban már a kedves olvasóra bízom.

2008. január 13.

A mai napon lett három éves ez a blog. Sok helyről kapok pozitív visszajelzést, rendszeresek a kommentek, és olyanok is olvassák, akik nem ismernek. Felettébb jó érzés ez, kedves feleim. Igazából teljesen a része lett az életemnek, hogy néha írogatok ide valamit.

No, de mi is történt ezalatt a három év alatt? Történtek kalandok ügyvédekkel, híres emberekkel, Teri nénivel (vele többször is), és a zsömpellérhegesztőkkel. Életre keltek a traktorok és a telefonfülkék, és megismerkedtünk jópajtásommal, Takács K. Jánossal, akiről hamar kiderült, hogy ő Batman volt. Voltak közös kalandjaink, és írt kedves gyermekverset is (nem is egyet). Sokféle vicc is elhangzott, nem csak tőlem, és nem mindet fejeztük be. Kirándultunk a valótlanságok felé többször is. Láttunk pomogácsokat, macit és hódot, születtek megmagyarázható versek és még megmagyarázhatóbbak. Szerettük az Műegyetemet és a többit is. Olvashattuk Hümér és Mantissza kalandjait, valamint láthattunk kiselefántot és egy lovat a fürdőkádban, voltak tények és szertartások. És az egész blog ezzel a posttal kezdődött.

Köszönöm minden olvasómnak.

Kolibri

2008. január 10.

A mai is csak egy átlagos napnak ígérkezett a Kinizsi Pál Gyermekmegőrző történetében. Ámde kicsivel az ebédszünet előtt Szabó Palika a kommandós krumpliszeletelő megépítéséből kimaradt Lego-elemekből összerakta a világ első nullponti energiával üzemelő reaktormagját. A bekapcsolás után azonban sajnos – a kezdeti stádiumban lévő kutatás következményeképpen – egy egészen nagy dimenzióhasadás keletkezett az EU-konform mérleghinta és a homokozó között.
Hamar odagyűltek a gyermekmegőrző munkatársai. Lajos bácsi, a gondnok praktikus gondolkodású ember volt. El is kezdte számolgatni azonnal, mennyi fűmagot kell majd vetni, hogy egy ekkora dimenzióhasadást eltakarjon. Időközben előkerültek Szabó Palika szülei is, akik gondterhelten tekintettek az egyetlen csemetéjük okozta galibára.
– Látod, apjuk, mit csinált megint a Palika? Szerintem a te hibád.
– Én mondtam, hogy Józsinak hívjuk, de te ragaszkodtál a Palihoz.
– Nevelési csőd – egyeztek meg végül.

Szabó Pál Tibor Sándor Benedek Hentes Kolibri (hatéves magyar állampolgár) ezt az időpontot választotta, hogy a nullponti dimenzióhasadásba beugorjon. Felettébb különös vidék tárult a szeme elé. Egy nagy, füves-gombás réten találta magát, csokoládéfolyó szelte ketté. A fákon macskák nőttek, csakúgy, mint Kanadában. A nap zöld volt, az ég pedig lila és fehér pöttyös. Palika felvette a földről egy hatdimenziós inverz Julia-fraktál vetületét, majd elindult egy színes gombák övezte úton. S ahogy ment-mendegélt, szembejött vele Vitéz Lakodalom Lajos, a harmadik szintű Operatív Tetán. Meg is kérdezte tőle:
– Hová, hová, Szabó Pál Tibor Sándor Benedek Hentes Kolibri?
– Én csak haza szeretnék jutni – sütötte le szemeit Palika.
– No, ezen könnyen segíthetünk – mondta a bölcs Tetán, majd kettőt dobbantott, és hármat füttyentett, s ezután hirtelen nem történt semmi. – De kicsit várni kell...
Eltöltötték hát ketten az egész délutánt csokoládéevéssel. Közben hatalmas dinnyéket lőttek ki csúzliból, fociztak a hóddal (ahá! szóval itt van!), és tortacsatát is vívtak. Este pedig megnyílt a Gombák Végtelen Kapuja, Palika elbúcsúzott, belépett rajta, és hipp-hopp: ismét a Kinizsi Pál Gyermekmegőrző udvarán találta magát.

– Te gyerek! – kiáltott fel az anyukája, mikor meglátta. – Hát hogyan fog kijönni ez a dinnyefolt a ruhádból?!
– Sehogy – adta meg a választ Palika, majd kikapcsolta a Lego-reaktort, és beült az autóba. De ekkor már tudta, hogy ebből bizony egy hét szobafogság lesz.

Takács K. János: Fémtermoszbögre

2008. január 8.

ÁÁÁÁÁÁáÁÁááÁááá GRÓÁÁÁÁHH!!! NYÍÍÍÍÍRGÁÁÁÁ!!
FÉMTERMOSZBÖGREEEEÁÁÁHRHHRRHHHGGGGR!!!
HHRÖÖÖHÖÖHÖHÜÜÜÜÜHHRŐŐŐŐŐŐŐŐGRÖHHEEZZZZZZ!!!
KANDÍROZOTT ÜREGI TAPÍR!
NYÜÜÜÜÜHÜHÜÜHÜRÜRÜRÜRRRHRRHHHHHHHHHH!

Retek

2008. január 3.

Aba Botond távozása óta jelentős változások történtek a BKV életében. Ma reggel egy remek példát láttam a tékozló költségvetés visszaszorítására.

Figyeljük meg, ahogy a BKV szakembergárdája a fenti esetben milyen költséghatékonyan oldotta meg a 149-es villamospotló hátsó ablakát borító évszázados retek hasznosítását. Ily' módon az – egyébként átmeneti – farostlemeztábla és az egy vödör víz árát az utasok kényelmét szolgáló egyéb funkciókra fordíthatják. Szinte hallom a vezérkar néma kiáltását, ahogy egy emberként állnak a materiális javak globális felmelegedéshez vezető pazarló felhasználása ellen! Kérem szépen: ez itt anyag, erő, energia.

Technó

2008. január 1.

– Mit utálok a legjobban? – tette föl magának a kérdést Teri néni az év utolsó napján. – Azt hiszem, a technózenét – szögezte le némi gondolkodás után.

Felnyitotta a heti programmagazint, és kiválasztotta a legközelebbi technóbulit.
Este pedig fogta magát, felöltötte zöld pöttyös köténykéjét, és a kiszemelt rendezvény felé vette az útját. Megérkezése után bedobott két szilvapálinkát és egy sört, majd bevetette magát a táncparkett közepére. Fejen forgott, háton pörgött, darabolós zenére darabolt, szeletelős zenére szeletelt, és darálós zenére darált. Köténykéjének rojtjai engedelmesen fodrozódtak, ahogy Teri néni a tánclépéseket lejtette. Éjfélkor pezsgőt ivott, és konfettit szórt a részeg fiatalok fejére.

Éjjel fél kettőkor azonban kénytelen volt levonni a konklúziót:
– Ez nem az a pont, ahol a végtelenek találkoznak.
Ezután elköszönt mindenkitől, és felszállt az éjszakai villamosra. Az ajtó becsukódott mögötte, és ő hazafelé menet behúnyt szemmel hallgatta a sínek ütemes zakatolását.