Disszonáns ritmus- és rímképlettanulmány I.
2007. október 27.
Takács K. János:
Jölk, a kötőhártya-gyulladásos bantu félisten
Jölk, a kötőhártya-gyulladásos bantu félisten
Éhes.
Műelemzéseiket a szerkesztőség címére küldjék.
2007. október 22.
Szegény nagymamáink. Többségük semmit sem ért ehhez a számítógépes-internetes világhoz. De könnyen lehet, hogy 60-70 évesen mi is ugyanígy fogunk majd bámulni az akkori tudományokra. Szerintem egy idő után kénytelen leszek felhívni az ügyfélszolgálatot.
– Halló, HungaroMürfli ügyfélszolgálat, miben segíthetek?
– Jó napot. Nemrég bekötötténk hozzánk a Mürflit, és... lenne egy kis problémám.
– Mi a probléma?
– Nem működik.
– [rezignált sóhaj] Pontosan hogyan nem működik?
– Nézze, én nem igazán értek a Mürflihez, tulajdonképpen az unokám beszélt rá. Én csak próbálok mürflizni, és nem megy.
– Megkürflizte már a Mürflit?
– Hááttöööö... Van itt előttem egy papír, amit a munkatársuk adott bekötéskor, hogy hogyan kell...
– És nem sikerült?
– Hát... Fogtam a Mürflit, és kétszer balra, egyszer pedig jobbra kürfliztem.
– [újabb rezignált sóhaj] Uram, sajnos nem ez a módja. Ha jobban belegondol, semmi logika nincs abban, ahogy csinálta. Egyszer kell balra, aztán hupli, aztán jobbra. Utána menni fog a szitymákkal.
– ...szitymákkal?
– Igen. A Mürflit ugyebár rá kell kötni a szitymákra.
– Ööö...
– Ugye van önöknek szitymákja?
– Van egy piros.
– Az nagyon régi. Azzal nem fog menni a Mürfli.
– És... mennyibe kerül egy új?
– [szünet, erőgyűjtés] Az sokmindentől függ. Az alapmodelleket meg lehet kapni már 1500 Eurázsióért.
– MENNYI??? Az nagyon drága...
– Ennyibe kerül sajnos.
– És anélkül nem lehet...?
– [visszafogott, lassú, életunt, lemondó, „utálom a munkámat”-típusú helpdesk-sóhajtás] Nem, nem lehet.
Mindezek mellé az ügyfélszolgálatos mögül életvidám gyerekzsivaj hangja szűrődik majd ki, és furcsa módon szinte értelmezhetetlen, a kiswahili-yorűba nyelvből származó akcentusban fogja beszélni a neo-angolt.
Utána pedig röhögve meséli majd a kollegáinak a kávészünetben, hogy valami európai tata még mindig telefonon hívja, ahelyett, hogy belőné magát az idegpályákra közvetlenül csatlakozó web3.0 tudásbázisra és közvetlenül megérezné, mennyire hülye kérdéseket tesz fel valójában.
De igazából szerintem valódi emberrel beszélni különös megtiszteltetés lesz már akkor, ha mégis, akkor meg az tök jó fej lesz. Remélem.
;D ;D ;D ... de aztán el ne felejtsétek levédetni a Mürflit!!! ;]
Csókolom. Nem jönnek a mürflik. Mit tegyek? :)
A HungaroMürfli-t még nem találtam meg, de a spanyol verziónak már megvan a reklámja:
http://www.youtube.com/watch?v=HrE0gthDZkE
Náluk egyszerüen Mürfilának hivják a dolgot.
Ha jól látom, egy kismacska is kell hozzá. Talán az lehet a macskának álcázott szitymák? Ez már nem piros, ugyhogy biztos új tipusú szitymák.
suzy: levédettem, és ha milliomos leszek belőle, meghívlak egy vaníliás zsömlére.
Zsuzska: várni kell. Türelem Mürflit terem.
Bálint: na, ezt a fajta Mürflit mondjuk beköthetnék hozzám... :)
Hát, ez a spanyol verzió már biztos legalább 2.0 Professional, mert a reklámban tisztán látszik, hogy főzni is tud.
Pingback on October 29, 2007 at 11:39
Nagymamám tök profi. rendszeresen e-mailezünk, megírta a élete regényét wordben, és most épp az online kiadásokkal nyomul :)
2007. október 11.
Ha lenne egy zenekarom, mindenképp lenne benne olyan tag, aki egy méteres lángokkal égő nagybőgőn játszana. Őt kísérné egy menyéttel átszúrt dinnyén egy másik. A háttérben három kövér, tüllszoknyás, szoprán szénbányász vokálozna üzbégül, én pedig lézerhárfán játszanám a kecskedarálós metált. Koncertjeinken rituálisan feláldoznánk egy bojlert Berhalitosz istennek. A kiadott album borítóján egy mosolygó plüssmackó lenne, az album pedig a „Halász Judit esti meséket énekel” címet viselné. Aztán otthon lenne meglepetés, amikor anyuka a CD-t berakja a csemetének, hehe.
meghato volna a sok boldog kisjermek latvanya
A dinnyés posztra jelentkeznék, ha arra kerül a sor. Csak nehogy megrémüljenek tőle a gyerkőcök.
A gyerekek szeretik a dinnyét.
de hol van a hód?
(lehetek én a menyét? :) )
Lehetsz menyét, de ki legyen a dinnye? :)
Dedikált albumot kérek! :)
Én egészen élethű tüllszoknya vagyok
néhány szófordulatot mintha élőben is hallottam volna
Ma éjjel kimentem a ház elé, leültem a lépcsőre, és vártam. Arra, hogy jöjjön arra valaki. Bárki. Akárki.
De nem jött. Pedig biztosan jót dumáltunk volna valamiről. Bármiről. Akármiről.
Valahol a világon biztosan van valaki más, aki ma éjjel ugyanúgy leült a lépcsőre, és arra várt, hogy valaki arra járjon.
ilyenkor hivjal fel es iszunk egy bivalyt.
de komolyan.
szerintem nem is ment ki. csak képzeletben.
Nem, valóban kimentem, és ott voltam fizikailag.
Hiába ment volna éppen arra bárki, ha csak fizikailag voltál ott...
Na látod, ilyenkor kéne az a híresneves Monyó koktél beléd. :)
Jó volna egy gomb, amit megnyomhatunk ilyenkor...
zati (2007.10.27 15:30)
A disszonanciát minden adódó alkalommal bátran használó szerző olyan művet alkotott, amire még nem volt példa az elmúlt másfél hétben. A cím kiválóan megalapozza a vers hangulatát, lehetőséget teremtve egy kiváltképp erős felütésre. Már itt érezhetjük azt a feszültséget, ami költemény következő soraiban iszonytató mértékűre nő. Takács remekül érzékelteti azt a hirtelen felgyülemlett sötét energiát, ami a bantu népet sújthatja ennél a pédátlan és igencsak szomorú esetnél. Az olvasó rögtön a cím olvasása után képes teljesen azonosulni ezzel a sötét és teljesen unszimpatikus népcsoporttal. Ez Takács zsenialitásának elvitathatatlan érdeme.
Az első verszak egyszerű felépítésű, viszont annál érdekesebb. Az első sor a cím ismétlése. Arcpirító, ahogy a költő egy ilyen egyszerű eszköz segítségével képes az olvasóból a szart is kipréselni. Kíméletlenül. Tökéletesen.
A második sor egyben a befejező is. "Éhes." A nagybetűs kezdés kiválóan érzékelteti a bonyodalom súlyát. Gyengébb idegzetűek teljesen összeroskadhatnak alatta, esetleg belső vérzést kaphatnak. Az előző sorhoz képest ez elmondhatatlanul rövid. Ez egyensúlyzavar, szédülés és félelem érzését kelti az olvasóban. Mintha hirtelen egy végtelenül nagy tömegű, ám nagyon kicsiny neutroncsillaggá válna, és elnyelné az egész univerzumot.
És ez az érzés, amit csakis Takács K. János tud egy ilyen rövid versbe rejteni. Kegyetlen. Gonosz. Ragyogó.
Jimmi (2007.10.28 12:53)
Zati bazmeg :D
lacci (2007.10.28 20:03)
aztarohadt :D
ez igen :D:D...
mindkettőtöktől :D:D
E-my (2007.10.28 20:10)
Zati te mostanság szedsz vmit!!
Ne állj le vele...jót tesz neked :D
Jimmi tőled meg ekkora rímet rég hallottam...
Kemény legyél Tbi!! 20 000 000!!!!
Kac (2007.10.28 21:37)
anyukám ma mondta, hogy az élő fába is belekötök
olyan szó nincs, hogy "unszimpatikus", azt antipatikusnak hívják
Jimmi (2007.10.28 22:00)
Az antipatikus nem egy olyan tabletta, amit gyógyszertárosok ellen szednek?
zati (2007.10.28 22:11)
Kicsit utánanéztem és kiderült, tényleg elbasztam. Gyorsan magamra is mértem a 28 korbácsütést.
Viszont Jimminek nincs igaza, mert ha létezne olyan gyógyszer, akkor hamar eltűnnének a patikusok, aztán meg szép lassan mindenki, mert elfogynának a gyógyszerek hamar.
Sörsi (2007.10.29 00:14)
zoh: és fülönfostam magam. megyek vissza grafikát tanulni. :]
simi (2007.10.29 11:48)
Kedves Zati!
Sajnos a költő nem erre gondolt.
Mint azt Horváth József vezető irodalomtörténész a múlt héten az irodájából megállapította, a költő 2007 nyarán sétálgatva lett figyelmes egy óriásplakátra, ami a Szépművészeti Múzeum inkákról szóló kiállítását reklámozta. Ekkor fogalmazódott meg Takácsban a vers címe, majd pillanatokkal később az első sora is.
A vers záróakkordjaként megjelenő motívum ("Éhes.") megfogalmazását a reklám melletti másik óriásplakát, egy Burger King hirdetés ihlette.
A két, a művet egyébként nagyban uraló motívum közti gondolatok ívét Takács még sokáig finomította, így a mű pontos keletkezési idejét egyelőre homály fedi.
Horváth József kutatásait egyébként az OKM nemrégiben indított, de annál népszerűbb programja (Logikát az irodalom-oktatásba) finanszírozta.
Elemzésed figyelemre méltó, ellenben nem azt írtad le, amit én az órán elmondtam, ezért találkozunk a pótérettségin.
Üdvözlettel,
Klári néni
Samson (2007.11.7 06:29)
Ha elkezdjük használni az antipatikus tablettát, akkor nem megyünk gyóygszertárba, és tönkremennek a gyógyszerészek. Viszont ezért jóval kevesebb antipatikus abletta lesz, ezért csökken a társadalomra mért hatása. Viszont akkor megint csak elkezdenek teremni a gyógyszerészek, és megintcsak elkezdjük használni az antipatikus tablettát. Szal ez ilyen folyamat Dolog. A természet megvéd minket a sok antipatikusságtól.
Új hozzászólás