Megtudtam, hogy olyan kezem van, mint Keanu Reeves-nek.
Most már boldogan fogok meghalni.
Emelt fővel elpihensz,
varjakat találsz a halántékodon,
hajadat oldalra fésüli az esti szél.
Fény és sötétség váltja egymást a pesti éjszakában. Az éjjeli busz megállójában két fiatal pár falja egymást öntudatlanul. A csendet az útmosóautó zaja töri meg, de csak annyira, hogy suttogásként hangozzon az útszéli lány ajánlata. Sanda pillantások egy sötét kapucni alól.
A buszon összemosógott, távoli kacajnak hat a borgőzös társaság vidámsága. Egyesek karjukra borulva, félálomban utaznak a cél felé, talán már el is hagyták, de ez most senkit nem érdekel. Csak a csúnya lányok szállnak le egyedül, félholtak kísérik őket az utcán.
Budapest, bűnös város.
A haldokló ember végigtekint a szobán: fiúk, lányok, férjek, feleségek, unokák. Talán már dédunokák is. Mind eljöttek, mind a kilencen. A haldokló pedig mosollyal arcán tér át a túlvilágra.
Amíg az ember sírva születik, és mosolyogva hal meg, addig nem lehet olyan rossz ez az élet.