Perpeetuum mobile

2007. május 23.

Elérkezett az év azon időszaka, amikor az őszi búza vetése előtt fel kell szántani a földeket. Így hát Vincze Mihály (agrárfoglalkoztatottságú, Kiskunbazsalikom) felült Zil típusú piros traktorára, hogy e nemes feladatot elvégezze. Sűrű, széles bajsza alatt együtt fütyörészett a Bartók rádióval, miközben az eke hosszú, egyenes barázdákat vájt a magyar anyaföldbe.

Este aztán dolgavégeztével hazafelé kanyarodott, de mikor a háza előtt rálépett a fékre, hát a traktor bizony nem akart megállni. Vincze Mihály balkanyarra állította a szerkezetet, és kiszállt. Az út mellől nézte, ahogy a traktor körbe-körbe forog. Ekkor érkezett haza Báró Amundsen Henrik (agrárfoglalkoztatottságú, Kiskunbazsalikom) a saját traktorával, s hát neki ugyancsak nem akart megállni a gépjármű. Mindketten leültek hát az árokpartra, s nézték, ahogy a traktorok egy kör mentén táncolnak.

Vincze Mihály azonban hirtelen gondolkodni kezdett Kossuth-díjas agyával, s egy perc múlva meg is volt a megoldás:
– Hát persze, hogy nem állnak meg! Hát a traktor hátsó kereke nagyobb, mint az első, így folyton lejtőn van. A traktor igazából egy perpeetuum mobile – szögezte le végül, azzal bal kezével megkapta az egyik traktort, jobb kezével a másikat, és kerekekkel egymásnak fordítva lerakta őket. A traktorkerekek továbbra is forogtak, de járművek nem mentek immáron semerre.
– Ejha! Te aztán tényleg Kossuth-díjas vagy, Vincze Mihály! – mondotta Báró Amundsen Henrik.
– Hát, hát. – nyugtázta a történteket Vincze Mihály, majd belenézett a kamerába, kacsintott egyet, és pajkosan mosolyogva annyit mondott: – Te is lehetsz paraszt!