blog

Tavasz

2007. május 4.

Vidám tavasz volt, pajkos szellő fújdogált, élénk színű pillangók kergették egymást a kiserdőben, mikor Brümmögi Brumi, a barnamedve elindult hosszú téli álma után sétálni egy nagyot. Az őszi avar utolsó maradványait taposta négy talpával, s a rügyeiket bontogató málnabokrok ébredését szemlélte, majd egy nagyot szippantott a levegőbe, s a lélekemelő tavasz friss illata széles mosolyt csalt az arcára. Így ment-mendegélt, mikor meglátta a távolban jópajtását, Nyugráli Nyusszot, a nyulat. S miközben a tavasz bódító zsongását érezte, s a szél símogatta a bundáját, közelebb ment, hogy üdvözölhesse a rég nem látott cimborát.

Közelebb érve azonban meglátta, hogy Nyugráli Nyussz bizony bajban van.
– Brümmögi pajtás, de jó, hogy látlak, segíts rajtam! Egy álnok vadász csapdát állított ide, én én véletlenül beleléptem. És ahogy összecsapódott, hát odacsukta a pici, bolyhos farkincám – mondta Nyugráli Nyussz, s valóban: a medvecsapda foglyul ejtette az ártatlan kis állatot.
– Egyet se félj, jó cimborám – mondta Brumi, miközben egy újat szippantott a tavasz szívmelengető illatából –, egyekettőre kiszabadítalak innen!

Azzal megfogta két mancsával a medvecsapdát, és szétfeszítette. Ám a téli álomban csakugyan elgyöngülhetett, mert megcsúszott a csapda, és ismét rácsapódott a nyuszira, ezúttal a hátsó lábát kapta el.
– Áááááúúúúú!!! – ordított a nyuszi, s a tavaszi fuvallatok lágyan borzolták rövidke bundáját, amelyből csintalanul lógott ki a nyílt törés. Brumi azonban nem volt rest, ismét megpróbálkozott, de ezúttal sajnos pont gerincen találta Nyugráli Nyussz pajtást.
– B@ssza meeeeg, ez k****ra fááááj! – hívta fel a figyelmét Bruminak a nyúl, miközben Brümmögi azon gondolkodott, milyen szép, kövér málnaszemek fognak nőni a környékbeli bokrokon. A fényes napsugár óvatosan símogatta Brumi boldogan mosolygó arcát, mikor ismét megpróbálta kiszabadítani Nyugráli Nyusszt.

A színejátszó pillangók megigézően táncoltak, a virágszirmokat lassan, odaadón táncoltatta a szél, a fák ágain varázslatosan csillant meg a napsugár, mikor a medvecsapta szilánkosra törte Nyugráli Nyusz koponyáját, és szétszakadt artériájából mindenfelé fröcsögött a vér. Brümmögi Brumi mosolygó arcával a vidám napocska felé fordult, s lehunyt szemmel arra gondolt: ó, végre ismét eljött ez a csodás évszak!

E-my (2007.5.4 11:31)

ÁÁÁÁÁÁÁ!
Most keltem és megteltem pozitívumokkal.
Szívem táján újra nyár van, de attól még ma engem is szétcsak az opre csapda...

lacci (2007.5.6 11:56)

lol... szegény medve... biztos nehezen dolgozta fel, hogy korán reggel fizikai munkát kell végezzen...
:)

tsw (2007.5.10 00:51)

emblematikus, szimbolikus jelentest velek felfedezni, de nem fedezek, igy hajnali 1 fele a netbeans bugyraibol felkapaszkodva.

tulcsordulo idilli lofasz, kis halallal. fasza. igy.

ps. baszki, elfelejtettem kimenni kotelhuzasra, pedig akartam. igy jar aki hazit ir. jimmi, megihletnelek ezzel a szomoru tortenettel, melyet most megeltem.

Jimmi (2007.5.12 01:43)

tsw: köszönöm az ihletet, a következő postban felhasználom.

Eper (2007.7.2 15:41)

hát ez nagyon nekem való...:)

Ide fog kerülni a te hozzászólásod.

Név:


URL:


Üzenet: